Egynyári seprence

Egynyári seprence (Erigeron annuus)

Az erdőszélek, vágások egész nyáron és az ősz első felében pompázó virága az erdő apró élőlényei számára valóságos gyorsétterem. Ugyanis Amerikából érkezett, és egy csomó rovar jár oda táplálkozni.

Ez a magas (40-120 cm) egyéves életciklusú növény nyáron mindennapos látvány az erdőlátogatók számára, különösen ha nem térnek le a nyiladékokról, ösvényekről. A seprence ugyanis elsősorban a fényben gazdag szegélyeken növekszik (olykor nagy tömegben), különösen a kissé bolygatott, zavarásnak kitett helyeken. Szikár szára többnyire csak a felső részén ágazik el, lándzsás levelei sem túlságosan feltűnőek. Hosszan, május végétől október elejéig is tartó virágzása idején viszont nagyon látványos, főként nagy tömegben. „Virágai” valójában összetett virágzatok (a fészkesvirágzatúak közé tartozik, mint a kamilla, a margitvirág vagy a napraforgó), középen sárga csövesvirágok, a széleken fehér (árnyalatnyit halványibolyás vagy halványrózsaszínes) nyelvesvirágok nyílnak.

Napközben virágzatait temérdek virágpor- és nektárfogyasztó rovar (lepkék, méhek, legyek, bogarak) látogatják, akiket rendszerint a rájuk vadászó rokonaik (karolópókok, gyilkospoloskák, lódarazsak) várnak. A természet apró csodáit és tragédiáit megismerni vágyó erdőlátogató számára egy seprencés állomány sok élményt nyújthat.

Az egynyári seprence a kevésbé ártalmas észak-amerikai származású jövevényfajok közé tartozik. Nem okoz számottevő allergiát, mint a parlagfű, nem özönli el tartósan a természetes élőhelyeket, mint a magas aranyvessző, nem számít veszedelmes mezőgazdasági gyomnövénynek, mint (újra csak) a parlagfű. Ugyanakkor az erdőfelújulás (és felújítás) szempontjából gyorsan kialakuló, magas, sűrű növésű állományai bizony komolyan hátráltatják a kis tölgycsemeték és társaik felnövekedését. Természetvédelmi szempontból is aggályos, hogy az egyébként ritka vadvirágokban gazdag erdőszegélyek helyét is egynemű seprencések foglalják el (bár ennek elsősorban a bolygatás és a zavarás az oka).