Az erdő emlősei

Már a gyerekkori mesékkel megtanuljuk, hogy az erdőben él a ravasz róka, a fürge nyúl, és a furfangos sündisznócska. A csodával határos, hogy ebben a mi körbeépített, utakkal, vasutakkal szabdalt, hangos bulikkal, mesterséges fényekkel háborgatott kis erdőnkben hajlandóak még élni kisebb és nagyobb emlősállatok. A farkas és a vadmacska már a régmúltban kipusztult erdőnkből; bár az utóbbi visszatelepedésére még van esély. A gímszarvas és a (hazánkban nem őshonos) dámszarvas esetében csak nagyritkán megjelenő, kóborló példányokról van tudomásunk. Ugyancsak alkalmi látogató a hazánkban az elmúlt években visszatelepedő aranysakál, illetve az Érpatai-főfolyás mellett (és a Sóstón ugyancsak) a 2010-es évektől fel-feltűnő hód.

A Sóstói-erdő emlősfaunájának állandó, szaporodó állománnyal rendelkező fajairól is meglehetősen kevés a pontos adat. Mindenesetre amit tudunk, az alábbiakban részletesebben ismertetjük.

Emlőseink az őz, a nyúl, esetleg a sün és az alkonyattól repkedő denevérek kivételével ritkán kerülnek a szemünk elé. Érdemes ezért megismerkedni „életnyomaikkal”, ami lehet lábnyom, ürülék, kotorék, megdézsmált mogyoró héja. De ha nem zajos turistaként, sehallselát sportolóként, nótáskedvű buliarcként csörtetünk keresztül az erdőn, részesülhetünk egy óvatos kisragadozó akciójának látványában, esetleg egy-egy egércsalád életébe is bepillantást nyerhetünk. Addig is egy kis útravaló. A fotókra kattintva bővebb ismertetőt és kis fotó-összeállítást (a fényképek jelentős része a Sóstói-erdőben készült) is adunk róluk. (A védett fajok nevét pirossal jelöljük.) Jó böngészést!