Fekete gólya

Fekete gólya (Ciconia nigra)

A sík-, domb- és hegyvidéki zavartalan, öreg erdőket kedveli (erre utal a népi neve is: erdei gólya). Hosszú távú vonuló, a telet Afrikában a Szaharától délre tölti; fészkelő területét augusztus-szeptemberben hagyja el és március-április hónapokban érkezik vissza. Fészkét a pár közösen építi a fák magasan található elágazó ágvilláiba, melyet több éven át használnak és azt minden évben tatarozzák. Nagyméretű fészküket olyan fákra rakják, amelyek környékén egy-egy kisebb tisztás is található, főként a táplálkozás miatt. Sekély vizekben, erdei elöntésekben kisebb halakat, békákat, rágcsálókat fogyasztanak.  3-5 fiókát nevelnek fel a párok, ilyenkor ritkán kerülnek szem elé, ugyanis a fészek közelében táplálkoznak. Hazai állománya 250-300 pár. Megyénkben a Szatmár-Beregi - síkon a Tisza melletti ártéren és néhány nagyobb nyírségi erdőben is többfelé költ. A Sóstói-erdőben 2011 óta ismerjük és követjük nyomon fészkelését. Rendkívül érzékeny az emberi zavarásra: fészeképítés, kotlás, fiókanevelés idején teljes háborítatlanságot igényel. Ezért is fontos, hogy legyenek az erdőnek nyugodt, kevéssé forgalmas részei!

Fokozottan védett faj!