Fürtös salamonpecsét

Salamonpecsét fajok (Polygonatum sp.)

Az erdő tölgyeseiben rendszerint a gyöngyvirággal együtt megtaláljuk annak nem is távoli rokonait: a hasonló időben, szintén fehér lepellel virágzó salamonpecsét fajokat. Hazánkban négy fajuk él, melyek közül három is előfordul erdőnkben. Ezek első ránézésre talán könnyen összetéveszthetőek, pedig sok szempontból – és nem csak külső jegyeikben – nagyon eltérő növényekről van szó.

Erdőnkben a legáltalánosabban elterjedt közülük a fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum). Mikor kibújik a földből, széles leveleivel emlékeztet a gyöngyvirágra, de hamarosan jellegzetesen ívelt (hengeres keresztmetszetű) szárat fejleszt, amelyen kettes-hatos csomókban csüngenek fehér, zöldes cimpájú, harang alakú (középen beszűkülő lepelcsövű) virágai, melyek nem illatosak. Levelei szürkészöldek, viszonylag keskenyek, kopaszak. A három faj közül ez a leginkább domb- és hegyvidéki elterjedésű, az Alföldnek csak az északi részén (pl. a Nyírségben) vannak jelentősebb állományai. 

A soktérdű (vagy orvosi) salamonpecsét (Polygonatum odoratum) virágai magánosan, esetleg kettesével állnak (pontosabban függenek), szára pedig szögletes keresztmetszetű. Illatos virágainak lepelcsöve középen a legszélesebb, ezért kissé hasas formájúak. Levelei szürkészöldek, kopaszak. A soktérdű salamonpecsét erdőnkben viszonylag ritka faj, csak a száraz, nyitott, fényben gazdag tölgyesekben fordul elő. Hazánkban az Alföld több részén, valamint hegy- és dombvidékeken is meglehetősen elterjedt.

A széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) levelei fényesebbek és szélesebbek, mint az előbbi két fajé, és fonákukon pelyhesek. A virágok kettes-hatos csomókban csüngenek, a lepelcső középen a legszélesebb, ezért kissé hasas formájúak. A Sóstói-erdőben egészen a legutóbbi időkig nem volt ismert az előfordulása, a 2000-es években fedeztük fel kisebb állományát egy erdőrészletben. Hazánkban az Alföld több részén, valamint hegy- és dombvidékeken is meglehetősen elterjedt.

A salamonpecsét fajok mindegyike évelő, gyöktörzsük segítségével nagyobb vegetatív telepeket is létrehozhatnak. Termésük sötét színű bogyó. Minden részük mérgező, de a gyógyászatban is felhasználják őket.