Open menu

Sárgafagyöngy (Loranthus europaeus)

Terméses sárgafagyöngy idős kocsányos tölgy koronájában télen - Szigetvári Csaba felvétele

 

Két fagyöngyfajunk közül a Sóstói-erdőben a sárgafagyöngy (más néven: fakín) a gyakoribb (egyébként országosan nézve ő a ritkábbik). Nevéhez híven sárga bogyókat (tudományos megközelítésben: álbogyókat) terem, s fontos jellemzője, hogy lombhullató. Hazánkban szinte kizárólag tölgyfajokon (ritkán szelídgesztenyén) fordul elő.

Gömb alakú, 40-150 cm-es bokrai a kocsányos tölgy kiritkult állományainak koronájában nőnek. Terméseit elsősorban a rigók terjesztik, amelyek a ragacsos álbogyótermést fogyasztják, és a csőrüket megtisztítandó, a nyálkától a fakéregre kenik a búzaszemnyi magokat (vagy éppen ürülékükkel juttatják oda). A fényben csírázó mag gyökerei áttörik a kérget, és behatolnak a fa szállítószöveteibe. Mint félélősködő növény, vizet és ásványi anyagokat vesz fel a gazdaszervezetből, viszont szerves anyagait fotoszintézis révén maga állítja elő. Viszonylag hosszú életű, ezért komoly megterhelést jelenthet a tölgy számára. A megtámadott ág gyakran megdagad, rendszerint visszamarad fejlődésében, és könnyen le is törik. Tekinthetünk rá kártevőként is, de sajátos ökológiai szerepét árnyaltabban is értékelhetjük. A gyengébb fák pusztulását gyorsítja, szerepet játszik az idősödő állományok megnyílásában, ezáltal elősegíti az újulat előretörését. Emellett apró sárga virágai számos rovar számára nyújtanak táplálékot, terméseit pedig több madárfaj is fogyasztja. Sárga termései egész télen át a tölgyerdő díszei.