Vadalma



Bőséges termés vadalmafa alatt - Nagy Tibor felvétele


Vadalma (Malus sylvestris)

A vadalma (Malus sylvestris) a Sóstói-erdő ritka és kevésbé feltűnő őshonos elegyfája. Görbe törzsű, pikkelyesen repedező kérgű, szabálytalan koronájú egyedei néha alig emelkednek ki a cserjeszintből. Szerény megjelenése miatt jóformán csak április végi virágzása idején találhatunk rá. A vadkörtéénél nagyobb, mintegy 2 centiméteres fehér virágai kis csoportokban nyílnak (a szirmok háta és a bimbók rózsaszínnel futtatottak). Egyébként szinte minden részében a kerti almához hasonlít, csupán termése jóval apróbb. Élettartama ritkán haladja meg a 40 évet. A zöld vagy sárga színű, 1-4 centis, igen fanyar, de rendkívül illatos gyümölcsök szeptember-októberben érnek, s lehullva rendszerint nagy tömegben borítják a fácskák alját.

Az egész Sóstói-erdőben csupán néhány tucat termő példányáról tudunk (kizárólag tölgyesekben). Ritkasága összefügghet azzal, hogy az üdébb termőhelyeket részesíti előnyben, tehát az elmúlt évszázad talajvízszint-csökkenése és a klíma szárazabbra fordulása biztosan nem tett jót neki. Másrészt, mivel kis tömegű, girbegurba faanyaga sem jelent különösebb értéket (bár szép vörösesbarna, kemény és nehéz, emellett kiváló tüzelő), általában az erdészeti beavatkozások során sincsenek rá igazán tekintettel. Ráadásul a tarvágásos gazdálkodás esetén még a megfelelő szándék esetén sem könnyű állva hagyni hagyásfának, mivel rendszerint még az előmunkálatok során áldozatául esik a cserjeszint eltávolításának.

Ahol mégis előfordul, ott a vadalma érdekes színező eleme az erdőnek. Mint árnyéktűrő, 10 méternél rendszerint alacsonyabb faj, a legalsó lombkoronaszint változatosságához járul hozzá. Virágai beporzók sokaságát vonzzák, rendszeresen és bőven termő gyümölcseit pedig a vad fogyasztja előszeretettel. Mivel a kis almácskák különösen finom illatúak, megpróbálhatunk szörpöt, almaecetet készíteni belőle, s pektintartalma miatt más gyümölcsökhöz keverve zselésítő hatása van. A nyers, összezúzott gyümölcshúsnak külsőleg gyulladáscsökkentő hatását jegyezték fel, a levelek florin nevű antibakteriális anyagot tartalmaznak. A vadalmát emellett a nemes gyümölcs alanyaként használja széles körűen a kertészet.