A Sóstói-erdő pusztulásáért nagy mértékben a személyautó forgalom felelős. Túlzásnak tűnik? Nem az. Nyilván a legtöbb autós figyelmes, megfontolt és mértéktartó, és a mai világban nehéz autó nélkül boldogulni. De az a helyzet, ami mára kialakult fenntarthatatlan. Íme egy kis gondolatébresztő:
Megszokott látvány főként hétvégeken és ünnepnapokon, hogy Sóstó környékén minden tele van autóval, akiknek pedig nem jut hely a parkolóban, a kerékpársávon, a járdán, a füvön, az erdő szegélyén állnak. Nem egyszer több száz méteres kocsisor áll a felüljáróig (természetesen a kerékpársávon).
Az illetékes hatóságok szemlátomást úgy tesznek, mintha mi sem történne. A tömegturizmus mindenek előtt; a Sóstó attrakcióit látogató fizetővendégek szabálytalan, balesetveszélyes, természetkárosító parkolásával szembeni fellépés tabu.
Szezonban teljesen megszokott a kerékpársávon és az erdőszegélyen szabálytalanul parkoló autók sora a Sóstói-úton
De akár azt a mindennapos jelenséget is említhetjük, hogy a legtöbb autós fittyet hány a Sóstói-úton végig érvényes 60km/h-s sebességkorlátozásra .
Az is nyilván többeknek feltűnt, hogy micsoda szemétmennyiség keletkezik az erdő szélén az autókból kidobált palackok, zacskók, és hasonlók nyomán (hogy a tűzveszélyes csikkeket ne is említjük). A szemetet természetesen közpénzből takarítják el, no meg szabadidejükben az önkéntesek.
A kialakult helyzet senkinek sem jó. A méltán híres és színvonalas sóstói létesítmények, turisztikai attrakciók látogatóinak, maguknak az intézményeknek, a normálisan (és szabályosan) közlekedni vágyóknak, de leges-leginkább az erdőnek rossz, ami történik.
Egyrészt már magának az útnak a megépítése sok hektárral csökkentette az erdő területét. De számolnunk kell a feldarabolásnak (fragmentáció) az ökológiai tudományokból jól ismert káros hatásával: a forgalmas műút azzal, hogy keresztülszeli az erdőtömböt, gyakorlatilag elszigeteli egymástól a két oldalt. A két ellentétes oldalon élő állatpopulációk (különösen a korlátozott mozgásképességű ízeltlábúak, kisemlősök) érintkezése rendkívüli módon leszűkül; a nagyobb ragadozók pedig nem képesek megfelelő méretű territóriumot tartani. Az útról jövő zaj- és fényhatás még száz méteren túl is zavarja az erdei élőlényeket, pedig egyes fajok (pl. fekete gólya, vagy az erdőnkből már sajnos régen eltűnt vadmacska) különösen érzékenyek az ilyesmire.
S végül ne feledkezzünk meg a pusztulás legnyilvánvalóbb jeleiről: az úton elütött állatokról. Míg korábban csak elképzeléseink voltak ennek mértékéről, 2012 márciusa és szeptembere között önkéntes erdőpásztoraink kísérleti jelleggel rendszeresnek tekinthető (havonta 3 alkalommal) "tetemszámlálást" végeztek a Sóstói-úton. Nyilván ez a számolás nem ad teljes képet (a menetszéllel szinte azonnal lesodródó elütött rovarok pl. így alig számolhatók, és az összeroncsolt tetemek sokszor pontosan nem határozhatók meg), de legalább becsülni tudjuk a kár mértékét. Íme:
Elütött sün a Sóstói úton – Gilányi Gábor felvétele
A Sóstói-úton lelte halálát fél év alatt:
- Legalább 14 védett madárfaj 43 egyede
- Legalább 6 védett kétéltű és hüllőfaj 66 egyede
- Legalább 8 emlősfaj (köztük több védett) 15 egyede
Az elütött védett állatok eszmei értéke fél év alatt meghaladta az 2 000 000 forintot. Vajon megengedhetünk magunknak ilyen mértékű természetkárosítást?
Szerintünk nem.
Mit tehetünk?
- Autó helyett közlekedjünk kerékpárral! A Sóstói-erdőben futó erdei kerékpárutakon, valamint a Sóstói-úti kerékpársávon 10-15 perc alatt eljuthatunk a városból Sóstóhegyre (és viszont).
- Használjuk a közösségi közlekedést! A helyi buszjáratok viszonylag kényelmes és rendszeres eljutást biztosítanak a város és Sóstó között, bár ezen nyilván még lehetne javítani.
- Bizonyos viszonylatokon (Vasútállomás-Sóstó-Sóstóhegy) a vasút is jó alternatíva lehet a gépkocsi-közlekedéssel szemben.
- Aki mégis autóval kényszerül átkelni az erdőn, mindenképpen vegye figyelembe, hogy a Sóstói-úton nem véletlenül, hanem mindannyiunk biztonsága érdekében helyezték ki a 60 km/órás sebességkorlátozó táblákat!
- Aki éjszaka gépkocsival közlekedik a Sóstói-úton, még jobban kímélje a gázpedált!. Ha felbukkan előttünk egy "állatnak látszó tárgy", semmiképpen se a reflektor felvillantásával reagálunk, mert nagyon sok állat ilyenkor ahelyett, hogy elmenekülne, megdermed, és nem mozdul az útról. Használjuk inkább a féket! A személyautóval elkaszált őzike teste könnyen befigyelhet a szélvédőn, de egy nyuszi is leszakíthatja a kocsi futóművét.
- Segítsük egymást a forgalomban! A Sóstóra vezető pár kilométeres szakaszon ne akadályozzuk a buszok közlekedését. Ne szorítsuk le a szegélyre a kerékpárosokat, és éjszaka ne vakítsuk őket reflektorral.
- Végül, de nem utolsósorban: Egy családi kirándulás Sóstóra (Múzeumfalu, Vadaspark, Strand, stb.) sokkal tartalmasabb és egészségesebb, ha egy gyalogos erdei sétával kötjük össze.
Hoványi Péter felvétele
