Barna ásóbéka

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

Magyarországon elsősorban síkvidéki területeken honos, de előfordul domb- és hegyvidékeinken is. Színe alapján akár kisebb varangybak is vélhetnénk, de egyértelműen elkülöníti a többi békánktól a függőleges pupillája. Többnyire a homokos, löszös, laza talajú területeket kedveli. Rejtőzködő életmódot folytat, napközben általában 50 cm mélyen, maga ásta lyukban tartózkodik. Ásás közben éles sarokgumójával a földet kifelé szórja, miközben testét hátrafelé tolja, így rövid idő alatt eltűnik a földben, mely azután teljesen bezáródik fölötte. Éjszaka indul táplálékszerző körútra, elsősorban rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálkozik, hangot ritkán ad. A kifejlett állat csak szaporodási időszakban (március-május) tartózkodik a vizekben. Az év többi időszakában a vizektől akár egészen távol éli életét,  az egészen száraz élőhelyekhez is jól alkalmazkodik, aszályos időben is a talaj mélyebb rétegeibe ássa magát. Lárvái a hazánkban előforduló békafajok közül a legnagyobb termetűek, olykor a 10 centimétert is meghaladhatják. A Sóstói-erdőben a 2010-es évek közepéig gyakori faj volt, ám mióta az egyre általánosabb téli-tavaszi csapadékhiány miatt a szaporodására leginkább alkalmas sekély tavaszi vízállások eltűnőben vannak, erősen visszaszorult.

Védett faj!