Robbanás. Talán ez lenne a legjobb szó az áprilisi erdőre, ha ugyanakkor nem lenne végtelenül szelíd és barátságos ez a hónap – minden kiszámíthatatlansága ellenére. Amiből a március még csak ízelítőt adott, az április folyamán egyre csak fokozódik. Az élővilág ilyenkor szinte már zavarba ejtően sokféle: harminc nap alatt annyit változik az erdő, hogy rá sem lehet ismerni. Csupán kis ízelítőt tudunk adni, hogy mi mindenre érdemes ilyenkor odafigyelni.

Az erdő fokozatosan besűrűsödik. A fák, cserjék levelei elkezdenek kibomlani, az avarból újabb és újabb virágok bújnak elő, az erdő alját borító szelíd zöld szőnyeg sűrű gyeppé áll össze. A tág téli terek helyett az erdő kis rejtett zugok labirintusává válik, ahol minden ponton mozog és valami. 

Pezseg és hangoskodik a sok élőlény. A semmiből színes lepkék, méhek, pókok, békák, és megnevezhetetlen apró kis mütyürök töltenek ki minden teret. No meg a madárdal.

Az áprilisi erdőnél kézzelfoghatóbban semmi sem bizonyítja, mit veszítünk el azáltal, hogy rövidlátó módon, saját vélt érdekünket szem előtt tartva pusztítjuk a természetet, és saját magunkat. Az erdő talán segíthet a felépülésben.

Milyen erdőlakókkal találkozhatunk áprilisban?

Végső búcsút inthetünk a téli madárvendégeknek, és szinte minden itt költő faj megérkezik a vonulásból. A fekete rigók első fészekalja már ki is repül, mire a hónap második felében felhangzik a kakukk és a fülemüleszó az amúgy is madárdaltól hangos erdőben. Különös várakozással tekintünk minden áprilisban az erdőnkben fészkelő fekete gólya párra, amely fokozottan védett fajként a madárvilágunk egyik legnagyobb kincse.

A vadvirágok sokaságával be sem lehet telni ilyenkor: mielőtt a fák kibomló levelei árnyékba borítanák a talajt, nagyon sok lágyszárú használja ki az áprilisi fényben gazdag periódust, hogy leveleket hajtson és virágba boruljon. A Sóstói-erdő tavaszi vadvirágai között több ritka, védett faj is van, de ne becsüljük alá a közönséges, olykor gyomnak tekintett fajok virágpompáját sem! Különösen, mivel ezek nagyon fontos táplálékforrásai a rovarvilágnak, amiből a kiránduló talán leginkább a színpompás lepkék sokaságát élvezi. 

A beporzó rovarokra számítanak az erdő ekkor nyíló vadgyümölcsfái és cserjéi is. A sor a kökénnyel már többnyire márciusban megnyílik, de leglátványosabb talán az, amikor a madárcseresznye (házi cseresznyénk természetes őse) fehér virágfelhői megjelennek a lombkoronában. Számos erdei fásszárú áprilisban még epp csak készül a virágzásra, a fehér nyár a hónap végére már elkezdi szórni szöszös magjait az érett termésekből.

Az április a békák és gőték nyüzsgésének az ideje az erdőben: a szaporodási időszak javának közepén járunk. Vagy ez már csak emlék? Mióta (kb. 2012 után) a klímaváltozásnak köszönhetően rendszeressé váltak az aszályos tavaszelők, rettenetesen megritkult az erdő kétéltűállománya. A téli nyugalomból felébredt siklókkal, fürge gyíkokkal viszont még ilyenkor is jó eséllyel találkozhatunk, és a nászidőszaktól megkergült mezei nyulakhoz is lehet szerencsénk.

A gombák még lassan indulnak be ekkor, az április – a Sóstói-erdőben nem túl gyakori – kucsma- és papsapkagombák fő szezonja, ha van elég kiadós csapadék. Ha enyhe az idő, akkor a más fajok is előjönnek, így az országszerte ritka, de erdőnkben gyakran fellelhető erestönkű laskagombának is örvendhetünk.

Reméljük, sikerült kedvet csinálnunk az áprilisi erdei sétákhoz!