Nyári pajzsosrák

Nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) 

Sokszor bosszankodunk az erdei utakon terjeszkedő pocsolyák miatt - pedig bizonyos nyarakon, élő őskövületek bukkannak fel bennük (és igen, csak a pocsolyákban), szinte a semmiből!

A nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) bizonyos nyarakon különleges – kérészéletű –látványossága a Sóstói-erdőnek. Ősei már 200 millió éve, a dinoszauruszok korának hajnalán bolygónk lakói voltak, küllemük azóta szinte semmit sem változott. Valószínűleg életmódjuk sem. A nyári pajzsosrákok nem élnek állandó vizekben, csak időszakos, kiszáradó pocsolyákban, árkokban, sekély tavacskákban. Ha élőhelyük megtelik vízzel (mint pl. a 2020-ashoz hasonló esős nyarakon), és kellően felmelegszik, apró petékből kelnek ki az apró rákocskák, amelyek 2-3 hétnyi falánk táplálkozás után nyerik el kifejlett, ivarérett formájukat (a jellegzetes hátpajzzsal és hosszú farokvillákkal), és 5-10 cm-es méretüket. Mindenevők, növényi- állati táplálékot (alkalomadtán egymást is) fogyasztják. Párosodni viszont ritkán szoktak, ugyanis hím példányok csak ritkán, és nem minden generációban bukkannak fel. A jellemző szaporodásuk tehát a szűznemzés. Kifejlett formában legfeljebb 2-3 hétig élnek, petéik viszont a pocsolya alján sok évig megmaradnak. Ugyanaz a pocsolya akár 10 évig száraz maradhat, a peték addig várnak, amíg újra el nem jő egy csapadékos nyár. Ez alatt az idő alatta a peték terjedni is tudnak széllel, vagy sárral a madarak lábán, járművek kerekén. A peték kikeléséhez okvetlenül szükséges, hogy legalább egyszer teljesen kiszáradjanak, és téli fagy is érje őket. A megjelenésük tehát előre megjósolhatatlan, régen a néphit azt tartotta, az égből, az esővel hullanak alá.

A nyári pajzsosrák Európa egyes országaiban védett faj, hazánkban nem. Egykor a rizsvetések lehetséges kártevőjeként is számon tartották. Manapság viszont ritkán látható, és sajnos a klímaváltozás kapcsán számítani kell visszaszorulásukra. Van tehát legalább egy újabb ok, hogy örüljünk: nincsenek leaszfaltozva az erdei utak. Hiszen a természetes erdei vízállások eltűnése után egyedüli élőhelyük a pocsolya. Ráadásul még rendesek is, hiszen mindenevőként a szúnyoglárvákat is felzabálják.

A Sóstói-erdőben nyári pajzsosrákot a 2010-20-as években több alkalommal is megfigyeltük. Májustól szeptemberig érdemes keresni a nagyobb, legalább részben napsütötte pocsolyákban.