Ágas tapló

Ágas tapló (Grifola frondosa)

Az erdő védett gombája, országos szinten különleges ritkaság, nagy értéket jelent számunkra, hogy a Sóstói-erdő öreg tölgyeseiben meglehetősen elterjedt. Még... ugyanis számos veszély fenyegeti.Ez a különleges gombafaj ugyanis az idős erdők eltűnésével, továbbá az utóbbi években elhíresült gyógyhatása miatt egyre fokozódó kigyűjtése miatt különösen veszélyeztetetté vált.

Korábban a hagyományos szakirodalom bokrosgombának nevezte az ágas taplót. Mindkét név sajátos növekedési formájára utal, ugyanis a vastag tőből növő gombatest többszörösen fraktálszerű ágakra bomolva terebélyesedik kis bokrocskává. Az ágak végül kajla, nyelvszerű, pikkelyes-szemcsés felületű kalapocskákban végződnek. Színe felülről általában szürkés-barnás, de előfordulnak a halvány vajszínű és példányok is. Fonákja halvány krémszínű. Hogy valójában nem kalaposgombáról, hanem taplóféléről van szó, azt az is elárulja, hogy a csöves termőréteg nem csupán a kalapocskák fonákján, hanem az ágacskákon is megfigyelhető. A bokrosgomba további jellegzetessége, hogy öregedésével párhuzamosan egyre erőteljesebb kellemetlen "egérszagot" (mások szerint spermaszagot) áraszt (érzékenyebb orrúak ezt a fiatal példányokon is érzik).

Az ágas tapló igen jellegzetes eleme a szeptember-októberi erdőnek. Gyakorlatilag minden esetben idős tölgyek gyökérnyakánál találjuk; egy-egy fatörzs körül akár 4-5 termőtest is megjelenhet, melyek egyenkénti átmérője akár a fél métert is meghaladhatja. Alapvetően élősködő faj, leginkább tölgyek és szelídgesztenye gyökeréhez kapcsoltan él, de a leírások az elhalt fák tuskóin is megél. Egy alkalommal madárcseresznye gyökérnyakán is megtaláltuk a Sóstói-erdőben. Közeli rokona az ugyancsak védett, hasonló életmódú tüskegomba (Polyporus umbellatus), amelyet eddig egy alkalommal figyeltünk meg a Sóstói-erdőben, és az óriás bokrosgomba (Merispilus giganteus), egy országszerte ritka faj, amely erdőnkben a vastag tölgytuskókon elég gyakori látvány.

Ehető, ízletes, bár meglehetősen rostos húsú gombáról van szó, és mivel termőtestei kiadós (akár 1-2 kilós) zsákmányt is nyújtanak, gyakran esik gombaszedők áldozatául. Régebben kevesen gyűjtötték, de az utóbbi években egyre ismertebbé vált a Távol-Keleten évszázadok óta ismert gyógyhatása (általános immunerősítő, a homeosztázist segítő, de leginkább népszerűvé mellett klinikailag igazolt rákellenes hatása tette). Emiatt a közelmúltban mind többen keresik és sokszor lelkiismeretlenül letarolják a gombát természetes élőhelyein. Szerencsére a gomba mesterséges szaporítása is megoldott, ezért remélhetőleg csökken a nyomás a vadon élő populációkon.

A gyűjtés mellett hasonlóan fontos veszélyeztető tényező, hogy az ágas tapló többnyire olyan állományokban él, amelyek erdőmérnöki szemmel már elöregedettek, felújításra szorulnak (ráadásul élősködő mivolta miatt az amúgy is idős tölgyek egészségi állományát tovább rontja). Hazai termőhelyei ezért gyakran esnek felújítás áldozatául.

A Sóstói-erdőben szerencsére az ágas tapló viszonylag elterjedt az idős tölgyesekben, az országban kevés a hasonlóan jó élőhely. Ugyan nem mondható gyakorinak, de a 100 év körüli kocsányos tölgyesekben megfelelő időben jó eséllyel meg lehet találni a jellegzetes termőtesteket. A védett faj fennmaradása csak akkor biztosítható, ha az erdőfelújítások során biztosítják, hogy az idős tölgyes állományrészletek megfelelő arányban és térstruktúrában megmaradjanak, és persze meglegyen az a fiatalabb tölgyes generáció is, amely évtizedek múlva az élősdi gombafaj gazdanövénye lehet.

Védett faj!

Figyelem: honlapunk gombaleírásai és fotói önmagukban nem alkalmasak a fajszintű azonosításhoz. Ha fogyasztásra szánt gombát szedünk, azt mindenképpen ellenőriztessük gombaszakellenőrrel!