Denevérek

Denevérek

A Sóstói-erdő számos denevérfélének ad otthont, köszönhetően az idős, odvas fák nagy számának és az itt tenyésző számos, táplálékul szolgáló rovarnak. Az erdő odúlakó denevérei a városba és a környező mezőgazdasági területekre is átszállnak éjszakánként, jelentősen gyérítve a szúnyogok és a mezőgazdasági kártevő rovarok mennyiségét. Hazánkban minden denevérfaj védett, illetve fokozottan védett!

Egyúttal azok a fajok is, amelyek padlásokon, épületek réseiben tanyáznak, előszeretettel előfordulnak az erdőben. Nagyon fontos ezért az idős, odvas fákat tartalmazó erdőrészletek vagy akár a „böhöncös” magányos hagyásfák megtartása is, hiszen ezek hiányában egyes kártevő rovarok hatalmas mértékben elszaporodhatnak.

Szegény denevérek pedig a fák kivágása után (ami sajnos többnyire akkor történik, amikor tömegesen a faodúkban telelnek) esetleg tömegesen kényszerülnek beköltözni a lakott területekre, panelházak hézagaiba, ahol sajnos nem mindig látják szívesen őket. Alig ismert és kétes népszerűségű repülő szőrmók barátaink ezért fokozott figyelmet érdemelnek: elsősorban az idős erdőállományok, odvas faegyedek kímélete, másodsorban speciális denevérodúk kihelyezése segíthet.

A Sóstói-erdő denevérfaunája csak részlegesen ismert. Az előforduló fajok (miként hazai denevéreink mindegyike) rovarevő, az emberre és háziállatokra nézve ártalmatlan, védett, esetleg fokozottan védett állat. Mindegyikükre jellemző, hogy nappalra, illetve télire, továbbá az utódok világra hozatalának és nevelésének idejére rejtett fény- és huzatmentes helyekre (faodvak, épületrések) vonulnak. Minden denevérfajunk sajátossága mellett, hogy míg a párzás az őszi időszakban történik, a spermiumok a nőstény ivarjárataiban raktározódnak egész tavaszig, és a petesejtek megtermékenyülése csak kora tavasszal történik. Lássuk tehát egyenként az ismert fajokat.

Közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus): Gyakori denevérünk, amely jól alkalmazkodott az emberi településekhez. Nyári és téli búvóhelyei is főként padlások, épületrések, esetleg panelhézagok. Sötétedéskor vadászik szálláshelye környezetében. Rengeteg cserebogarat, emellett más repülő rovarokat fogyaszt. Őszi párzása után, a téli nyugalmat követően a megtermékenyített nőstények április végétől csoportosan 20-200 fős „szülőkolóniákba” vonulnak, ahol júniusban hozzák világra egyetlen kölyküket, amely anyja csecsére csimpaszkodik; a nőstény így kb. 1 hónapos koráig magával hordozza. Védett faj!

Közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) és sSzoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus): Két igen nehezen (de hangfrekvenciájuk alapján egyértelműen) megkülönböztethető erdőlakó, esetleg épületekbe is behúzódó faj. Szeretik a vizes élőhelyek közelségét, a lombkoronaszintben vagy az éjszakai lámpák környékén szapora szárnycsapásokkal vadásznak. Főként kisebb repülő rovarokat (szúnyogok, szárnyas levéltetvek, muslicák, apróbb lepkék, stb.) fogyasztanak. Az őszi párzás során a szoprán törpedenevér hímje sajátos hanggal jelzi territóriumát és csalogatja a nőstényeket. A nőstények áprilisban vonulnak a szülőkolóniákba, júniusban jön világra 1-2 kölykük. Védett faj!

Szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri): Igazi erdőlakó, az idős fák magasan található faodvaiba húzódik nappal és egész télire is. Épületekben csak kivételesen üt tanyát. Főként a lombkorona felett vadászik lepkékre, legyekre, szúnyogokra, akár bogarakra is. Az őszi párzást és a téli nyugalmat követően a nőstények májusban vonulnak szülőkolóniákba, ahol május-júniusban adnak életet 1-2 kölyküknek. Mivel kevésbé alkalmazkodott az emberi környezethez, az idős erdők megóvása különösen fontos e faj számára. Védett faj!

Rőt koraidenevér (Nyctalus noctula): Leggyakoribb denevérfajunk, amely nappali búvóhelyként megelégszik kisebb odvakkal, kéreg alatti résekkel, és előszeretettel telepszik meg épületek, panelházak hézagaiban. Télire nagyobb odúkban, padlásokon, panelhasadékokban húzódik meg. Vadászatukat még napnyugta előtt megkezdik; kezdetben nagyobb (50-60 m) magasságban, majd később a talajfelszín közelében repdesnek. Nagyobb lepkéket, bogarakat fogyasztanak. Az őszi párzáskor a hímek egy nagyobb odúba csalogatják a nőstényeket, akik májustól vonulnak szülőkolóniába, és júniusban szülik meg két kölyküket.

Szürke hosszúfülű denevér (Plecotus austriacus): Lakott területekhez alkalmazkodott, gyakori faj, amely padlásokon, télen gyakran pincékben húzódik meg előszeretettel. Más denevérekkel ellentétben nem alkot kolóniákat pihenőhelyein. Teljes sötétedéskor vadászik, igen ügyesen repül. Nem csak a repülő lepkéket, bogarakat, kétszárnyúakat vadássza le, de a faágakról is lekapja a hernyókat. Az erdő zárt részeit kerüli. Az őszi párzás és téli nyugalom után kis létszámú szülőkolóniában hozzák világra a nőstények egyetlen kölyküket. Védett faj!

Vízi denevér (Myotis daubentonii): Vizes élőhelyekhez és barlangokhoz is kötődő odúlakó denevérünk. Olykor falrepedésekbe, padlásokra is behúzódik. A nőstények és ivaréretlen hímek nyáron közös kolóniákban nappaloznak, az ivarérett hímek magányosan vagy kisebb csoportban pihennek. Őszre a szaporodás helyéül szolgáló nászbarlangokba vonulnak, ami akár 100 km-re is lehet nyári élőhelyüktől. A nőstények a májustól kialakuló szülőkolóniában júniusban hozzák világra egyetlen kölyküket. A vízi denevér éjszaka nyílt vízfelületek között vadászik főként szúnyogokból álló zsákmányára. Védett faj!