Vaddisznó

Vaddisznó (Sus scrofa)

Ahogy az emberi kultúrtáj terjeszkedett a természet rovására, rengeteg honos állatfaj visszaszorult, sokan ki is pusztultak a Kárpát-medencéből. Azonban akad néhány olyan faj is, amelyek remek alkalmazkodóképességet mutatva nemhogy nem pusztultak ki, de – akár állományuk jelentős visszaesését követően talpra állva is – napjainkban többen vannak, mint valaha. A vaddisznó az egyik legjobb példa erre. 1936-ban mindössze 6000 példányra becsülték állományát, ami a 2010-es évekre elérte a 100 000 példányt. Ezt a növekedési folyamatot ugyan megakasztotta az afrikai sertéspestis megjelenése, de a vaddisznó-populáció összeomlásáról korántsem beszélhetünk.

A vaddisznó sikerének titka jó alkalmazkodóképessége. Alapvetően a mocsaras-erdős területek faja, mégis: a lecsapolások és talajvízszint-süllyedés dacára, a természetes erdők faültetvényekké átalakítása ellenére egészen jól elvan a jelenlegi „kultúrtájban” is, ha vannak számára kisebb menedékül szolgáló területek. Tápláléka jelentős részét kiválóan megtalálja a mezőgazdasági parcellákon, ezért komoly kártétele is gyakori kukoricásokban, gabonában. Elsősorban mégis a makkot, gombát, férgeket, csigákat, vad- nem vad gyümölcsöt, többféle gyökeret és egyéb növényi részeket fogyasztja. Emellett a békákat, hüllőket, tojást, madárfiókát, kisemlősöket, dögöt is megeszi, ha úgy alakul. Tápláléka nagy részét túrással keresi.

Túlélését segíti, hogy társas lény. A néhány 100 hektáros territóriumot tartó konda magját egy vagy 2-3 idős koca jelenti, a szaporulatukkal. A kondában szigorú rangsor érvényesül. A kanok egy-másfél éves koruktól a szaporodási időszak kivételével magánosak vagy kisebb csoportokba verődve járnak.

A párzási időszak ősz közepétől december közepéig tart. A búgó kocáért a kanok megverekszenek, ehhez agyarukat is használják. Egy-egy koca kb. két napig veszi fel a kant, ez idő alatt többször is párzik. A malacok 16-17 hetes vemhesség után jönnek világra koca által egy félreeső helyen kialakított, száraz növényzettel jól kibélelt fialóvacokban. Általában 5-6 malacot ellik (de ez a szám 4-12 között változhat). A malacok nyitott szemmel születnek, meglehetősen önállóak, színezetük világosan és sötéten csíkolt. A legjobban tejelő emlőkért már az első napokban megindul a küzdelem, ami alapján egyfajta rangsor alakul ki közöttük. Mintegy 3 hónapos koruktól fogyasztanak szilárd táplálékot. A süldőkorba, mikor színezetük a kifejlett állatokéra hasonlít kb. a kilencedik hónapban lépnek be, de a család még a kondában sokáig együtt marad.

A Sóstói-erdőben (és a vele nyugatról szomszédos nádasban) az ezredforduló környékén csak elvétve jelent meg, a 2010-es évek második felétől már rendszeresen előfordul. Túrását, lábnyomát olykor megfigyelhetjük, de erdőjáróként nem kell különösebben tartani. Viszont a póráz nélkül sétáltatott kutyák elkezdhetik kergetni, amire válaszul a vaddisznó védekezésképp rátámadhat a kutyára, ha nagyon megriad, akár a gazdára is.