Fehér fagyöngy

Fehér fagyöngy (Viscum album)

A fehér fagyöngy (Viscum album) a Sóstói-erdőben kifejezetten ritka faj, jóllehet hazánkban általánosan elterjedt és gyakori. 30-100 cm átmérőjű gömb alakú bokrai örökzöldek, ezért téli időszakban könnyen kiszúrhatók. Álbogyó termései fehér színűek, a madarak terjesztik.

A fehér fagyöngy nagyon sokféle fafajon (lombhullatókon, fenyőkön, illetve cserjéken is) előfordulhat, viszont éppen a tölgyeken nem jellemző. Terméseit elsősorban a rigók terjesztik, amelyek a ragacsos álbogyótermést fogyasztják, és a csőrüket megtisztítandó, a nyálkától a fakéregre kenik a búzaszemnyi magokat (vagy éppen ürülékükkel juttatják oda). Az április-májusban csírázó magból először egy tapadókorongszerű szerv fejlődik, az ebből kinövő gyökér áthatol a kérgen, és behatol a fa szállítószöveteibe. Mint félélősködő növény, vizet és ásványi anyagokat vesz fel a gazdaszervezetből, viszont szerves anyagait fotoszintézis révén maga állítja elő.  Amennyiben megtelepszik, a kéreg alatt futó gyökereken levő rügyekből új hajtásai is fejlődhetnek (úgynevezett vegetatív szaporodás, egyfajta sarjadzás). A megtámadott ágakon gyakran duzzanatok képződnek, s a fagyöngy nedvességelszívó hatása miatt pusztulásnak indulhatnak az ágak.

A fehér fagyöngy emberi felhasználása sokrétű. Terméseiből a szív- és érrendszerre ható anyagot vonnak ki (házi alkalmazása erős hatása miatt nem ajánlatos), emellett ágvégeiből, leveleiből készítenek hideg vizes áztatással vérzéscsillapító, szív- és keringési panaszokra, magas vérnyomásra ajánlott – szintén csak nagy körültekintéssel fogyasztható – teát. Örökzöld ágait díszítőelemként használják, s az ajtó fölé akasztott fagyöngy alatt elcsattanó csók varázslatos hatása nálunk is ismert. Ez egyébként csupán egy apró darabkája a különleges növényhez kapcsolódó (főként a germán és kelta népek hitvilágban erős) mágiának.