Kocsányos tölgy felújítás a Sóstói-erdőben – Szalai Kata Viktória felvétele
Jelenleg a Sóstói-erdőben alapvetően a vágásos erdőgazdálkodás szabályai szerint gazdálkodnak mind az állami, mind az önkormányzati tulajdonú területeken. A korábbi időszak nagy területű tarvágásos felújításai mellett egyre gyakrabban találkozhatunk a fenntarthatóbb erdőgazdálkodás irányába mutató eljárásokkal is. Mi az, amit egy tudatos erdőjárónak mindenképpen fontos tudnia minderről?
- Erdőterületen - jogszabályaink alapján - a fák letermelését minden esetben felújítás követi.
- Az erdőgazdálkodás (a cikk 2023-as írásának idején) az ún. körzeti erdőterv alapján történik. Ekkor tervezik meg, hogy a következő 10 évben hol és milyen mértékben lesz fakitermelés, felújítás, egyéb erdőművelési beavatkozás. Ezt az erdőtervet helyszíni szakmai felmérés és megfelelő egyeztetések alapján 10 évente dolgozzák ki, bár olykor néhány évet csúszik a folyamat. A körzeti erdőterv kialakítása nem teljesen nyilvános folyamat, de azért van bizonyos lehetőség lakossági, civil véleményezésre. A Sóstói-erdőre a 2020-as évekre vonatkozó körzeti erdőtervet 2020-ban hagyták jóvá. Legközelebb tehát várhatóan 2030-ban történik erdőtervezés. A jogszabályok viszont elég gyakran változnak hazánkban, tehát ez a dátum, illetve az erdőtervezés rendje is változhat.
Szigetvári Csaba felvétele
- A körzeti erdőtervtől szükség esetén el lehet térni. Ez történt pl. 2009-ben, amikor a viharkár miatt a tervezettnél nagyobb területen kellett kivágni a fákat.
- Az erdőgazdálkodás alapegységei az ún. erdőrészletek. Ezek általában 1-10 hektár közötti, többnyire egységes korú és faösszetételű, hasonló termőhelyi adottságú részei az erdőnek. Korábbi gyakorlat szerint a felújítás során egy ütemben történt tarvágás az erdőrészletekben. Újabban kedvező változás, hogy az erdőrészleteknek csak kisebb részét (felét-negyedét) újítják föl egy ciklusban – így kisebbek lesznek a vágásterületek. Az erdőrészleteket a település nevével, egy számmal és betűvel jelölik (pl. Nyíregyháza 17/C).
- Ha beavatkozás történik az erdőrészletben, azt rendszerint előzőleg az állomány sarkán álló fákra festett ún. „tükörrel” jelölik, ami mutatja az erdőrészlet számát, a beavatkozás évét és kódját. Pl: TRV = tarvágás.
Erdészeti tükör a Sóstói-erdőben – Nagy Tibor felvétele
- A vágással érintett területeken az egészséges, jó állóképességű fákat gyakran szálanként vagy csoportban hagyásfaként hagyják meg. Ilyen kisebb kíméleti területként meghagyott facsoportokat olyan helyeken is láthatunk egy vágásterületen belüli szigetként, ahol valami egyedi természetvédelmi érték van.
- A tölgyesek felújítása során a konvencionális gyakorlat szerint tarvágást követően általában teljes talajelőkészítést végeznek (kituskózás, mélyszántás), mert így üzemi méretekben gyorsabb és hatékonyabb a felújítás és a fiatalosok nevelése, ápolása. Természet- és talajvédelmi szempontból viszont káros ez az intenzív talajelőkészítés, ezért néhány helyen enélkül folyik a felújítás (a tuskók a földben maradnak, nem történik mélyszántás).
- A tarvágás után makkvetéssel vagy csemeteültetéssel biztosítják az újulatot. A jelenlegi gyakorlat szerint ez főszabályként őshonos fajokkal történik. Ezután pár évig gépi vagy kézi ápolási munkával segítik a kis fákat. A sorközöket gyommentesítik tárcsázással, kaszálással, bizonyos esetekben megfelelő engedélyeztetés után vegyszeresen.
- Az akácosok felújítása általában másként történik. Tarvágás után ugyanis mind az akác tuskókból, mind a gyökerekből erős sarjképződés indul meg. A gyökérből fejlődő sarjak egészségesebb és gazdaságilag értékesebb fává fejlődnek, mint a tuskósarjak, ezért a gyökerek sarjadásának elősegítésére általában „megszaggatják” azokat 10-30 cm mélységben, a gyökérsarjakat viszont kicsapják.
Friss kocsányos tölgyes felújítás vadvédelmi kerítéssel – Hoványi Péter felvétele
- A fiatalosokat sokszor vadvédelmi kerítéssel veszik körül, ugyanis az elmúlt évtizedekben erősen elszaporodott őzek és a nyulak hajlamosak lerágni a csemetéket (a Sóstói-erdőben jelenleg nem élő vaddisznó még nagyobb károkat tud okozni).
- A kis fák eleinte sűrűn állnak, később nevelővágásokkal (tisztítás, kódja: TI, törzskiválasztó gyérítés, kódja: TKGY, növedékfokozó gyérítés, kódja: NFGY) ritkítják az állományt. Ahol viszont túl ritka vagy gyenge a fácskák fejlődése, utólagos csemeteültetéssel pótolják azokat. Ezzel egyúttal beállítják a fafajok arányát és kiválasztják a kedvező növekedésű törzseket. A gyérítések során kivágandó fákat a törzsre festett ponttal jelölik meg.
- Idős állományokban olykor a kiszáradt, vagy betegnek minősített fák eltávolítására egészségügyi gyérítést végeznek (a „tükrön” olvasható kódja: EÜ). Viszont az elszáradt, odvas fák jelenléte az élővilág szempontjából nagyon fontos, ezért az egészségügyi gyérítések során is szükséges ezekből egy megfelelő mennyiséget a területen hagyni!
- A tájidegen, inváziós fafajok terjedése egyre több helyen veszélyezteti a természetes élővilágot, így egyes erdőrészletekben ezeknek az özönfajoknak a példányait célzott módon vágják ki. Az ilyen fakitermelés természetvédelmi szempontból is fontos.
- Az elmúlt pár évben kísérleti jelleggel mindössze pár tized hektáros foltokon (ún. lékekben) is történnek felújítások. Ilyen esetben csak néhány fát vágnak ki, és azok helyére vetnek makkot.
Kísérleti felújítás kis kiterjedésű „lék”-ben a Sóstói-erdőben – Szigetvári Csaba felvétele
