Február

 
  • Nagy Tibor felvétele
  • Nagy Tibor felvétele
  • Nagy Tibor felvétele
  • Nagy Tibor felvétele
  • Nagy Tibor felvétele
  • Szigetvári Csaba felvétele
  • Szigetvári Csaba felvétele
  • Szigetvári Csaba felvétele
  • Szigetvári Csaba felvétele
  • Szigetvári Csaba felvétele
  • Szigetvári Csaba felvétele
  • Fekete Ágnes felvétele
  • Gilányi Gábor felvétele
  • Hugyecz Mátyás felvétele
  • Hugyecz Mátyás felvétele
  • Jaczkó Andrea felvétele
  • Hoványi Péter felvétele
  • Hoványi Péter felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Szalai Kata Viktória felvétele
  • Nagy Tibor felvétele

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30

 

Februárban legtöbben már feszülten várják a tavaszt, és minduntalan annak jeleit lesik. Pedig ennek a hónapnak éppen az a karaktere, hogy türelemre és várakozásra int. Aki nyitott és egyenrangú társa az erdőnek, azt elkápráztatja ritka, de annál becsesebb kincseivel.

Ez a csonka és oly kevéssé közkedvelt hónap szólhat számunkra a tavasz óhajtásáról, a hideg, a lucsok és a sötétség miatti bosszankodásról. Vagy pedig elfogadjuk a februárt olyannak, amilyen. Az életben nem csak virágos májusok és terméstől roskadó szeptemberek vannak, hanem szűnni nem akaró várakozások, csalfa ígéretek, jégbe fagyott virágok is. Ez a februári erdő szépsége, ez lehet számunkra a tanítása.

Milyen erdőlakókkal találkozhatunk februárban? 

Kevésbé szeretünk ilyenkor kijárni az erdőbe. Pedig sok mindent csak most lehet igazán meglátni. Ha az erdő ilyenkor egyszínű, olykor „unalmas” hátterében valami élénk színt látunk, az normális esetben valami élőlény: madár, bogyó, gomba lesz. Nem normális esetben pedig embertársaink által odahordott hulladék. Ha pedig éppen hó borítja az erdőt, könnyen szemünkbe tűnhet a fát szétbontó állatok munkája is. A harkályok többségének párba állása, költőhely-foglalása ugyanis ilyenkor javában tart: gyakran hallhatjuk a fákon dobolásukat, vagy éppen a közép fakopáncs nyávogó hangját, a fekete harkály és zöld küllő kiáltását. Bár a téli madárvendégeink még mind itt tartózkodnak, a tavaszias napokon már megszólal a cinegék nyitnikék!-je, a fekete rigók fuvolázása is, és a csuszkák is elkezdhetik fészekodújuk elfoglalását, az egerészölyvek a nászrepülést, a macskabaglyok pedig olykor már a költésbe is belefognak.

A fásszárúak közül a mogyoró barkái bomlanak ki legkorábban, elég ehhez egy enyhe, fagymentes hét akár már decemberben vagy januárban is, de február folyamán szinte minden évben láthatjuk a mogyoró aranysárga zuhatagait az erdő cserjeszintjében. A vadvirágok közül a salátaboglárkát tudják előcsalogatni a tavaszias téli napok, de könnyen a fagy áldozatává válhat. A védett lepkéink közül menetrend szerint a jelentéktelen megjelenésű kis tavasziaraszoló repülése kezdődhet meg február végén, (mindig nyárfák közelében), de a látványosabb áttelelő nappali lepkék néhány faja is megjelenhet, ahogy enyhül az idő, és a kék fadongó példányai is előbújhatnak. A téli és kora tavaszi gombafajok pedig szintén várják a figyelmes erdőjárót.

Reméljük, sikerült kedvet csinálnunk a februári erdei sétákhoz!

(A védett, fokozottan védett fajokat piros kerettel, az inváziósakat lilával jelöljük.)