Az erdő fái 

A Sóstói-erdő minden ellenkező legenda ellenére több ezer éves, már fák álltak itt jóval az ember megtelepedése előtt is. Ekkor még szinte folytonos erdőtakaró borította a Nyírséget, amely összefüggött a Tisza menti és azon túl a hegyvidék erdeivel. A ma itt álló fák nagy része ezeknek az ősi erdőknek a közvetlen leszármazottja; az ilyen fafajokat őshonosnak és tájhonosnak nevezzük (pl. a kocsányos tölgy). Később az ember is telepített ide bizonyos fafajokat: ezek egy része az ország más részein őshonos, itt viszont korábban nem élt (pl. a csertölgy). Kerültek az erdőbe olyan fafajok is, melyek messziről, más kontinensekről származnak. E betelepített fajok egy része szépen elvan azon a helyen, ahová ültették őket (pl. a vörös tölgy), mások intenzív terjedésbe kezdtek, és egyre több helyet foglalnak el az erdőből (pl. a kései meggy). Végül előfordul pár olyan faj, amelynek magjait valószínűleg a városi kertekből, parkokból hozták be a madarak, és itt szórványosan megtelepedtek (pl. a madárberkenye). Jelenleg 50-nél több fafaj is előfordul a Sóstói-erdőben. Legértékesebbek, ökológiailag a leggazdagabbak azok az erdőrészletek, amelyek döntően tájhonos, őshonos fafajokból állnak, leginkább tehát e fafajaink megőrzésére és gyarapítására kell törekednünk.

Az alábbiakban kis összeállítást mutatunk be az erdő jellemző és fontos fafajaiból. A fotókra kattintva bővebb ismertetőt és kis fotó-összeállítást (a fényképek túlnyomó többsége a Sóstói-erdőben készült) is adunk róluk. (Az inváziós fajokat lila kerettel jelöljük.) Jó böngészést!