Az erdő emlősei

Már a gyerekkori mesékkel megtanuljuk, hogy az erdőben él a ravasz róka, a fürge nyúl, és a furfangos sündisznócska. A csodával határos, hogy ebben a mi körbeépített, utakkal, vasutakkal szabdalt, hangos bulikkal, mesterséges fényekkel háborgatott kis erdőnkben hajlandóak még élni kisebb és nagyobb emlősállatok. A farkas és a vadmacska már a régmúltban kipusztult erdőnkből; bár az utóbbi visszatelepedésére még van esély. A gímszarvas és a (hazánkban nem őshonos) dámszarvas esetében csak nagyritkán megjelenő, kóborló példányokról van tudomásunk. Ugyancsak alkalmi látogató a hazánkban az elmúlt években visszatelepedő aranysakál, illetve az Érpatai-főfolyás mellett (és a Sóstón ugyancsak) a 2010-es évektől fel-feltűnő hód.

A Sóstói-erdő emlősfaunájának állandó, szaporodó állománnyal rendelkező fajairól is meglehetősen kevés a pontos adat. Mindenesetre amit tudunk, az alábbiakban részletesebben ismertetjük.

Emlőseink az őz, a nyúl, esetleg a sün és az alkonyattól repkedő denevérek kivételével ritkán kerülnek a szemünk elé. Érdemes ezért megismerkedni „életnyomaikkal”, ami lehet lábnyom, ürülék, kotorék, megdézsmált mogyoró héja. De ha nem zajos turistaként, sehall-selát sportolóként, nótáskedvű buliarcként csörtetünk keresztül az erdőn, részesülhetünk egy óvatos kisragadozó akciójának látványában, esetleg egy-egy egércsalád életébe is bepillantást nyerhetünk. Addig is egy kis útravaló. A fotókra kattintva bővebb ismertetőt és kis fotó-összeállítást (a fényképek jelentős része a Sóstói-erdőben készült) is adunk róluk. (A védett fajokat piros kerettel jelöljük.) Jó böngészést!

A fajok jellemzéséhez felhasznált és ajánlott irodalom:

Bihari Z. – Csorba G. – Heltai M. (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. – Kossuth Kiadó, Budapest.

Faragó, S. (2002): Vadgazdaságtan. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.