Az erdő cserjéi

Az erdőben ég és föld között is van élet, erre legjobb példa a cserjék sokasága és változatossága. Olyan fásszárú növényekről van szó, amelyek nem érik el az fák legmagasabb szintjét, nem nevelnek egy központi „fatörzset”, viszont nem hervadnak és „tűnnek el” télire, mint a gyepszint növényei. Fásszárú évelőként egész évben, még lombhullás után meghatározzák az erdő szerkezetét. Ősszel és télen a rajtuk termő bogyók az állatvilág fontos táplálékai, virágaik a rovarokat éltetik, ágaik, vesszőik között fészkelőhelyre találnak a madarak. Gyökérzetük behálózza, védi a talajt, árnyalásukkal óvják a fák magoncait, s nem egy tövises-tüskés fajuk távol tartja az illetéktelen behatolókat, mérsékli a vadrágást. A Sóstói-erdőben mintegy harminc cserjefaj előfordulását ismerjük, melyek kétharmada őshonos, emellett – főként az erdő szegélyein – néhány ültetett eredetű faj is előfordul, illetve egy tájidegen inváziós faj spontán terjedéséről van tudomásunk.

Az alábbiakban kis összeállítást mutatunk be az erdő jellemző és fontos cserjefajaiból. A fotókra kattintva bővebb ismertetőt és kis fotó-összeállítást (a fényképek túlnyomó többsége a Sóstói-erdőben készült) is adunk róluk. (Az inváziós fajokat lila kerettel jelöljük.) Jó böngészést!