Fekete bodza

Fekete bodza (Sambucus nigra)

Erdei cserjéink közül talán az igen gyakori fekete bodza (Sambucus nigra) áll legközelebb az emberhez, hasznosítási formáit fel sem lehet sorolni. Fehér virágernyőiből kora nyáron szörpöt, télen izzasztó, megfázást enyhítő, lázcsillapító, köhögéscsillapító, immunerősítő hatású teát készítünk. Széles körű gyógyhatása miatt a paraszti udvar végében növő „bocfa” kiérdemelte a szegény ember patikája elnevezést.

A terméseiből készített bodzabor és pálinka drága ínyencfalatnak számít, és egyedi zamatú lekvárként is megállja a helyét. Ma már nagyban termesztik is, mert a „bogyó” fontos természetes színezék és ételfesték-alapanyag. S bár törékeny, vastag bélszövetet tartalmazó fiatal ágai alapján kevesen hiszik, a bodza idősebb egyenes ágai szolgáltatják minden hazai faj közül a legkiválóbb szerszámnyelet. A belső szivacsos bél ugyanis nem vastagszik, ellenben a farész egyenes szálfutású, rugalmas és szilárd rostokkal vastagszik. E tulajdonságai miatt különösen alkalmas hálóvarró tű készítéséhez is. A vékonyabb, fiatalabb ágakból pedig a bélszövet eltávolításával nem csak bodzapuska, de furulya is barkácsolható.

Az erdőben a bodza mindenfajta állományban előfordul, még az akácosokban is jól érzi magát. Mivel tápanyag- és fénykedvelő faj, a tölgyesekben való nagyobb arányú elszaporodása leromlást, a talaj megbomlott tápanyagháztartását jelzi. Az erdőállományokon belül a bodza megmarad rövid életű bokornak, de nyitott helyeken, kedvező termőhelyen megnőhet 10 méter magas fává, és elérheti a százéves kort is. A Sóstói-erdő bodzabokrai rendkívül fontosak az itteni élővilág számára, hiszen virágzáskor rengeteg rovart, ősszel pedig a fekete terméseket kedvelő énekesmadarak nagy csapatait vonzzák.

Mágikus tulajdonságai alapján a bodza kétarcú növény. Részben a boszorkányos, sötét oldalt képviseli, másrészt rontást elhárító tulajdonságait is számon tartották. A kétarcú kultusz egyik megnyilvánulása, hogy bizonyos népi hagyományok szerint Krisztus keresztfája bodzából készült, mások viszont úgy tudják, Júdás annak idején bodzafára kötötte föl magát. Ennek emlékét őrizné a bodza hajtásain fejlődő júdásfüle gomba (Auricularia auricula-judae), amivel nem csupán kirándulásaink alkalmával találkozhatunk, hanem kínai éttermekben a tányérunkon is.