Aki azt képzeli, hogy az erdő mindig szelíd és barátságos, júniusban nagyot csalódhat. Aki viszont nem bánja az izzadságot, csípést-szúrást, az valósággal tobzódhat a természet sokféleségében júniusban.

Íme eljött a nyár! Az erdőnek nevezett leves, amit tavasszal oly gyenge lángon kezdtünk melegíteni, végre felforrt. A júniusi erdő bemutatását meg sem kísérelhetjük, csupán a felszínről szedjük le a habot az alábbi összeállításban. Legyen eső vagy aszály, nappal vagy éjszaka: az erdő ilyenkor minden porcikájában mozog. A millió kis részből mégis hogyan lesz egész?

A fülledtség, a szúnyogok, a csalán és egyéb burjánok figyelmeztetnek: a természet nem habostorta. De ha jól viselkedünk, alkalmazkodunk az íratlan törvényekhez, akkor udvariasan megtűrt vendégek lehetünk ebben a világban. Ez nem kevés! Egy nagy ismeretlen Úrnak vendégei.

Milyen erdőlakókkal találkozhatunk júniusban?

A legnagyobb nyüzsgést a rovarvilágban figyelhetjük meg ilyenkor. Ha szerencsénk van, az erdő leglátványosabb bogaraival is összeakadhatunk. Júniusban a legintenzívebb például az orrszarvúbogarak rajzása, és ekkor jelennek meg az előbbi bogár lárváiban parazitaként kifejlődő óriás tőrösdarazsak is, amelynek kifejlett nőstényei a félelmetes kinézetük ellenére békés viráglátogatók. S ha megfelelően csapadékos a hónap, akkor az erdő nyiladékainak napsütötte tócsáiban megjelennek az őslény-kinézetű nyári pajzsosrákok is.

Újabb vadvirágokat is köszönthetünk, köztük erdőnk egyik ritka védett kincsét, a réti kardvirágot. A cserjék közül talán a fagyal illatos virágai pompáznak leginkább, és a szedrek nyílása is megkezdődik. A madárcseresznye apró, de zamatos termései ekkor érnek be, és az erdei szamócát is megízlelhetjük (csak mértékkel, mert kevés van belőle).

A gombanaptárban is változás áll be; a száraz és forró július-augusztus előtt – ha Medárd nem hagy cserben minket – mind a taplók, mind a kalapos gombák és egyéb kisebb-nagyobb rokonuk, vagy éppen a nyálkagombák körében is nő a változatosság.

A madárdal sem szűnik meg. A kisebb énekesek és még néhány faj már másod- vagy akár harmadik költését folytatja, kezdi meg, az egerészölyv és a karvalyfiókák pedig gyakran júniusban hagyják el a fészket. Az emlősök, és a hüllők élete is mozgalmas ekkor, de a teljesen belombosodott erdőben már több szerencse kell a velük való találkozáshoz. A kétéltű-élményhez ezen kívül sok csapadék és víz szükséges, ahogy tulajdonképpen mindenhez, hogy életben maradjon az erdő.

Reméljük, sikerült kedvet csinálnunk a júniusi erdei sétákhoz!

(A védett, fokozottan védett fajokat piros kerettel, az inváziósakat lilával jelöljük.)