Furcsa módon júliusban meglepően kevés ember merészkedik az erdőbe. Talán ez a hónap valóban nem versenghet a virágpompás, madárdalos április-júniusi időszakkal, és az az átkozott hőség... Pedig csak nyitott szem, jó időzítés, és egy kis vállalkozó szellem kell, hogy felfedezzük és élvezzük az erdő júliusi arcát.

Ilyenkor látszólag semmi látványos nem történik az erdőben. A természet éves zarándokútja során elért egy fennsíkra. Ha visszanézünk: a vadvirágok többsége már elhervadt, a madárfiókák kirepültek. Ha előre tekintünk: a bontás munkásainak, a gombáknak a kora, a fák-cserjék gyümölcseinek beérése csak ezután következik. Persze vannak, akik nem illeszkednek a főáramba.

A júliusi erdő titkai és rejtett mozgásai azok számára tárulnak föl igazán, akik minden hónapban figyelnek a természet változásaira. A jó erdőjáró szeme hozzászokott a paradox kettős tér- és idődimenzióhoz. Lásd az apróságokat, de az erdő egészét is! Legyél lassú és türelmes, hogy eléd járuljanak az erdő csodái, de egyben gyors és mozgékony, hogy a tünékeny jelenségeket, fürge élőlényeket is meglásd!

Milyen erdőlakókkal találkozhatunk júliusban?

Aki a rovarokat és egyéb apróságokat szereti, annak továbbra is csodálatos élményeket tartogat a júliusi erdő. A vadvirágokban gazdag erdőszegélyeken ilyenkor nagy változatosságban mutatkoznak a lepkék és egyéb nektár- és virágporfogyasztó apróságok (vagy óriások: mint az óriás tőrösdarázs), illetve az ezekre vadászó pókok, szitakötők. Ha pedig bőven hull az égi áldás a tócsákat is érdemes figyelni; nemcsak a ritka szép élményt nyújtó nyári pajzsosrákok miatt, hanem azért is, mert a madarak is sűrűn járnak inni, fürdeni.

Ha már a madárvilágnál tartunk, az a hónap folyamán lassan elcsendesül. Vannak ugyan fajok, amelyek még költenek, és láthatunk frissen kirepült fiókákat, de egyre ritkábban hangzik fel madárdal.

Vadvirágok viszont még vannak bőven, bár sajnos egyre több köztük a tájidegen, inváziós növény: a seprence, aranyvessző, selyemkóró, alkörmös, kisvirágú nebáncsvirág árnyékában egyre inkább eltűnnek az őshonos fajok.

Több szerencse kell az emlősök, kétéltűek, hüllők megpillantásához, de ha türelmesek vagyunk, őzzel biztosan találkozhatunk ekkor is, és ha a lábnyomokat figyeljük, nyilvánvaló, hogy a rókák, borzok, vaddisznók, nyusztok is mozognak többfelé. 

Gombát szedni általában nem júliusban járunk az erdőbe, de nem kell feltétlenül sok csapadék, hogy találkozzunk néhány fajukkal. Különösen igaz ez a taplókra, amelyek még akár száraz időben szép számmal jelennek meg az idős tölgyesekben.

Reméljük, sikerült kedvet csinálnunk a júliusi erdei sétákhoz!

(A védett, fokozottan védett fajokat piros kerettel, az inváziósakat lilával jelöljük.)