Parlagi rózsa

Parlagi rózsa (Rosa gallica)

Hazai őshonos vadrózsáink közül a Sóstói-erdőben a közönséges gyepűrózsa mellett még a jóval ritkább ritka parlagi rózsa előfordulását ismerjük. Ez a faj lényegesen „szelídebb” természetű a hegyes, horgas tüskékkel felszerelt, csápszerűen íves ágú, bőrt átszúró, ruhát szétszakító gyepűrózsánál. A parlagi rózsa ugyanis alacsony, fél méternél nagyobbra ritkán megnövő, és csak apró tüskékkel fölszerelt növény. Érdemes megnézni a hajtását, mennyire másféle tüskéi vannak (ilyenek a csipkebogyóján is láthatók), melyek között mirigyszőrök is megjelennek. Virágai a gyepűrózsáénál többnyire nagyobbak, bordósak vagy rózsaszínűek. Nemesített, a díszkertészetben használt változatai is léteznek.

A parlagi rózsa nevével ellentétben nem a parlagterületek növénye, hanem az ősi erdőspusztai növényzet maradványa. Fényben gazdag erdőszegélyeken, sztyepcserjésekben van a természetes előfordulása, elsősorban löszös talajú élőhelyeken. A parlagi rózsa eredeti élőhelyeinek nagy része mára szántóföld. A Sóstói-erdőben egyetlen helyen, pár négyzetméteres kiterjedésű előfordulást ismerjük, emiatt erősen veszélyeztetett. Nyíregyháza környékén ezen kívül egyedül Butykánál, vasúti töltésoldalban, illetve Magyarbokor környékén, egy meredek, a beszántástól megmenekült löszletörésen ismerjük hasonlóan kis állományát.