Mezei nyúl

Mezei nyúl (Lepus europaeus)

Hazánkban közönséges faj, a nyíltabb lombos erdőket, a mezőgazdasági és füves területeket részesíti előnyben. Nappal főként rejtett vackában tartózkodik, kivéve a kora tavaszi szexuális gerjedelem időszakát. Táplálkozni rendszerint az alkonyi és éjszakai órákban jár. Minden ehető növényi részt elfogyaszt, de legjobban a zsenge, nedves hajtásokat szereti, ilyenkor rágásával hatalmas károkat tehet. Télen az őszi veteményekre is rájár, havas időszakban a fák, cserjék kérgét, hajtásait rágja. Első utódait többnyire áprilisban hozza világra; egy évben 3-4 almot vethet. A nyitott szemmel születő 2-4 kisnyúlhoz az anya csak a szoptatási időszakokra tér vissza. Párzási, azaz bagzási ideje általában március-áprilisra esik.

Nem készít földalatti, védett vackot, csupán kis mélyedéseket kapar a talajfelszínen. A kifejlett mezei nyulak magányosak, csak a szaporodási időben láthatóak párosával vagy kisebb csoportokban. Rendkívül gyorsan képes futni, cikcakkban vágtázva majdnem minden üldözőjüket messze maguk mögött tudják hagyni.

Nem védett, időszakos korlátozással vadászható. Bár hazánkban általánosan elterjedt, országos szinten csökkenőben van az állománya,  amit főként a nagyüzemi mezőgazdasági módszerek előretörésével magyaráznak. A Sóstói-erdőben sem ritka faj, különösen a szegélyeken és a tisztásos részeken találkozhatunk vele.