Vörös róka

Vörös róka (Vulpes vulpes)

Méltán ravasznak tartott ragadozónk kiváló alkalmazkodóképessége révén hazánk legelterjedtebb ragadozó emlőse. Ennek ellenére a rendszeres erdőjáró számára sem mindennapi élmény találkozni ezzel az alkonyattól pirkadatig magányosan vadászó állattal.  Hazánkban mindenhol előfordul, rendkívül jó alkalmazkodóképességének köszönhetően olykor emberi településeken is találkozhatunk vele. Főként éjjel aktív, de nyugodt, csendes helyeken fényes nappal is vadászik. Alapvetően pockok, egerek és más kisemlősök fogására specializálódott, de a rovaroktól kezdve a hüllőkön, madarakon és tojásaikon keresztül a dögig és a hulladékig bármit elfogyaszt, így egy egészséges ökoszisztémában fontos szabályozószerepet lát el.  Opportunista ragadózó, azaz táplálkozási szokásait a fellelhető táplálékforrásoknak megfelelően alakítja ki. Többnyire magányos életmódú, erősen territoriális állatok. Szaporodási időszakuk tél közepére tehető, azaz január-február folyamán koslatnak a kanok a nőstények után. Évente csak egyszer szaporodnak, és általában 4-7 kölyköt hoznak világra. Rendkívül odaadó szülőként mindkét szülő részt vesz az utódok gondozásában. Sok közülük még kölyökkorban elpusztul, de többnyire 1-3 évig élnek az emberi tevékenységeknek (pl.: vadászat, közúti közlekedés) és a betegségeknek köszönhetően. A Sóstói-erdőben és környékén is jellemző faj.