Kocsányos tölgy

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

A kocsányos tölgy volt eredetileg tájegységünk erdeinek uralkodó fája. Nem csak a Nyírségben vagy a Kárpát-medencében, hanem egész Európában ebből az esetenként ezer éves kort is elérő, akár 30-40 méter magasra is megnövő fából álló erdőségek uralták valaha a sík és alacsonyabb dombvidékeket. Hazánkban is elsősorban az Alföld fája, míg a hegyvidékeken inkább a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), s mellette – a melegebb, szárazabb lejtőkön – a csertölgy (Quercus cerris) jellemző. Nevét arról kapta, hogy makktermése 1 cm-nél hosszabb kocsányon függ (ellenben levelei igen rövid nyelűek).

Életét néhány centis makként kezdi, majd lassú, komótos növekedéssel fejleszti ki elágazó, kevéssé szabályos, terebélyes koronát képező, mély barázdájú kéreggel borított törzsét és mélyre hatoló gyökerét. Termő korát néhány évtizedes kora körül éri el, s a „felnőttkor nyarába” nagyjából 150. évében lép. Ekkortól - bár továbbra is kitartóan vastagszik - hajtásképzése erősen csökken, s a mind nagyobb valószínűséggel fellépő csúcsszáradás, odvasodás, ágsérülés ellenére még néhány száz éven keresztül hihetetlen életerővel dacol a természet erőivel. A 2006-ban széthasadt, 980 cm törzskerületű zsennyei (Vas megye) tölgy korát ezer évre becsülik.

Mindeközben laza koronája alatt helyet ad több más kisebb fának, cserjének, vagy éppen füves tisztásnak, s koronájában, odvaiban ezernyi állatnak nyújt otthont. Nem csak madarakról van szó: a kocsányos tölgyön táplálkozó rovarfajok száma megközelíti az ezret. Legtöbbjük apró, nehezen felismerhető élőlény, de akadnak köztük olyan látványosak is, mint a nagy hőscincér, a szarvasbogár, vagy éppen a magyar gubacs. Legnemesebb gombáink nagy része is a tölgyekhez kötődik.

Ha a tölgyet idő előtt kivágják, akkor az előtörő tuskósarjaiból új törzset nevelhet. Korábban bevett szokás volt, hogy a rövid vágásfordulóval (a Sóstói-erdőben 1923-ig mindössze 40 éves ciklusban!) kezelt tölgyeseket sarjaztatással újították fel. Az így felnövő törzsek sajnos kevésbé állékonyak, és hamarabb elöregszenek, mint a makkból kelt szálerdők. A Sóstói-erdőben ma álló idős tölgyesek is minden bizonnyal sarjeredetűek, ami azt is jelenti, hogy egy 100 év körüliként nyilvántartott állomány biológiai kora akár 150-200 év is lehet.

A kocsányos tölgy fája mindmáig a legértékesebbek közé tartozik. A hajóépítés, a kádármesterség, a hidak, zsilipek, lakóházak, bútorok készítésének elsőrendű, vagy éppen nélkülözhetetlen alapanyaga volt a kocsányos tölgy fája. Az ipari forradalom, a nagy háborúk idején áldozatul is estek a kontinens tölgyesei a megnövekvő faigénynek, majd a beton és acél korszakában éppen a kereslet hiánya miatt tűntek el a tölgyerdők. A gyors haszonszerzés céljaira jobban megérte a rövid vágásfordulójú akácot, nemes nyárakat ültetni, mint az igényes, csak emberöltőkkel az ültetés után hasznot hozó tölgyet.

A Nyírségben a XVIII-XIX. században nagy kiterjedésben voltak tölgyerdők. Mára a legtöbb helyen akácosok váltották fel, s azon a kevés helyen, ahol megmaradtak, nehézségekbe ütközik a megőrzésük. Ennek részben az az oka, hogy szárazodik a klímánk, csökken a talajvízszint, de a probléma erősen összefügg a tölgy biológiai sajátosságaival is.

A kocsányos tölgy fejlődése ugyanis nehezen követi azt a tempót, amit a mai élet diktál. Ennek több oka is van. A kocsányos tölgy makktermése erősen ingadozó, hazánkban 2-3 évenként szórványos, 5-7 évente tömeges termésre lehet számítani. A köztes években szinte semmi sincs, és a makk egy éven belül gyakorlatilag elveszti csírázóképességét. A kikelő újulat túlnyomó része már az első évet sem éri meg: gombabetegségek (főként a lisztharmat), gyomok, fagy, szárazság, pajor, vadrágás okoznak nagy pusztítást.

Erős fényigénye miatt csak akkor adódik esélye a túlélésre annak a töredéknyi fiatal tölgynek, ami megéri az első pár évet, ha megnyílik fölötte a lombkorona: azaz kidől egy idős fa. Ez pedig egy több száz évig élő faj esetében igen ritkán történik meg. A klímaváltozás és a talajvízszint csökkenése, valamint a globalizált kapcsolatok révén újabb és újabb kártevők megjelenése miatt miatt napjainkban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a kocsányos tölgyesek megőrzése és felújulása. Több ezer tölgymagoncnak kell elpusztulnia természetes körülmények között, mire egy felnövekedhet. És ez az egy éppen elég.