Közönséges kullancs


Kullancs - Nagy Tibor felvétele

 

Közönséges kullancs (Ixodes ricinus)

Az erdő legnagyobb közutálatnak örvendő tartozéka. Az utálat érthető, és az elővigyázatosság abszolút indokolt. A rettegés és a hisztéria viszont nem. 

Hazánkban legalább 18 kullancsfaj él. Mind a pókszabásúak közé, mégpedig az atkák alosztályába tartoznak, legismertebb fajuk a közönséges kullancs, tudományos nevén Ixodes ricinus. Emberre többnyire ez a faj támad, a 17 rokon közül vannak speciálisan denevéren, partifecskén élősködők is. A közönséges kullancs a talajon, avarszinten lerakott petékből kel ki. Legelső fejlődési stádiumát lárvának nevezzük; ilyenkor még csak 6 lába van. A milliméteres nagyságú lárvák első áldozata rendszerint kisemlős, énekesmadár, vagy pedig - ez kevéssé közismert - valamilyen gyíkfaj. A lárvák pár nap szívogatás után lehullajtják magukat az avarba, és ott vedlést követően átlépnek a következő fejlődési stádiumba, amit nimfának neveznek. Ilyenkor már 8 lábuk van, de még nem ivarérettek. A még apró és alig észrevehető nimfa áldozata már nem csak kisemlős, kismadár, vagy gyík lehet, hanem akár ember vagy nagyobb háziállat is. Közel egy hétnyi vérszívás után a nimfa „elereszti” áldozatát, és a talajra hullva újabb vedlés után alakul ivarérett kullanccsá. A szaporodás előtt azonban még egyszer vért kell szívnia: ezt már lehetőség szerint nagyobb testű emlős, esetleg madár testén teszi. A nősténynek rendszerint egy-két hét vérszívásra van szüksége, a hím kevesebbel is beéri, és a gazdaállat testén mászkálva nekiáll párt keresni. Akár egymás után több nőstényt is képes megtermékenyíteni. A szexuális aktus rendszerint a gazdaállat testén zajlik. A megtermékenyített nőstény a megfelelő mennyiségű vér magához vétele után lehullik a talajra, és pár hét után hozzáfog a peterakás hosszú, napokig tartó aktusának. Az egy csomóba rakott több ezer petét vízhatlan anyaggal vonja be, majd elpusztul.

Mint látható, a vérszívás csak pár hetet tesz ki a kullancs életéből, a többi időt a gazdára való várakozással és „emésztéssel”, vagy téli nyugalomban tölti. Ez nem kevés idő, ugyanis a közönséges kullancs 4-6 évig is elél. Türelmes állat. Tévhit ugyanakkor, hogy felmászna a fák lombjaira, és onnan ugrál az áldozatokra. Egyszerűen csak kimászik a fűszálak, alacsony bokrok ágának szélére, és onnan kapaszkodik rá a gazdára. A szagokat, a levegő páratartalmát, hőmérsékletét és az összes szükséges információt észlelő érzékszerve első lábának első ízén található. Kényes állat ugyanis: nem szereti a hideget, a szárazságot; ezért is kedveznek neki a meleg, csapadékos nyarak.

Betegségek:  Hosszú időn keresztül csupán a vírusos agyhártya- és agyvelőgyulladás volt a figyelem középpontjában. Ez a Közép-Európában elterjedt betegség a legtöbb fertőzöttnél alig okoz tüneteket: kisebb hőemelkedés, láz, izomgyengeség, fejfájás, émelygés szokott előfordulni. A betegek 5-10 %-ánál azonban súlyos lázzal, izombénulással, maradandó idegrendszeri tünetekkel, esetleg halállal járó következmények fejlődhetnek ki. A betegséget nem csak kullancscsípéssel, hanem a fertőzött állatok tejének nyersen (forralatlanul) való fogyasztása révén is el lehet kapni. Pozitívum ugyanakkor, hogy az egyszer megfertőzöttek életre szóló védettséget kapnak, valamint hatásos (de emlékeztető oltásokkal 3 évente megerősítendő) védőoltás is létezik a kórság ellen. Hazánkban a betegség kórokozója nem egyenletesen elterjedt, főként nyugaton, délnyugaton erős a kullancsok fertőzöttsége.

A legtöbb problémát okozó Lyme-kór (amelyet a Borrelia burgdorferi nevű baktérium okoz) különös módon csak az 1980-90-es években került be a köztudatba, mint valami egzotikus betegség. Szakmai körökben is alig ismerték. Máig sok a kérdés a betegség történetével kapcsolatban: sokáig Észak-Amerikából behurcolt kórnak gondolták, de a legújabb kutatások szerint már Ötzi, az 5300 évre az Alpok jegébe konzervált „ősember” is hordozta a betegséget. A Lyme-kór első jellemző tünete a csípés körül kb. 1 héttel kialakuló, egyre növekvő kokárdaszerű bőrpír (sajnos ez a figyelmeztető tünet az esetek egy kicsiny részénél nem jelentkezik). Lázzal nem jár, de idővel ízületi fájdalmak, fáradékonyság, szívizomzavarok, idegrendszeri tünetek léphetnek föl, ami akár maradandó, vagy halált okozó bénulásban csúcsosodhat ki. A Lyme-kór ellen hatásos védőoltást nem ismerünk, és a betegségen való egyszeri átesés sem garantál természetes védettséget. Ugyanakkor antibiotikumokkal - korai felismerés esetén - hatásosan kezelhető. A Lyme-kór kórokozóját hordozó kullancsok sajnos országszerte elterjedtek.

A kutatások egyre több, kevéssé ismert betegséget tárnak fel. Most nem térünk ki az állatokra veszélyes fertőzésekre, de érdemes tudni, hogy 3-4 egyéb, embert is veszélyeztető kórokozóról van ismeretünk (Barbesiosis, Tibola, Ehrlichiosis, Q-láz). Tüneteik kevésbé tisztázottak, mint az előzőeké, gyakran elsőre Lyme-kórként diagnosztizálják őket. A klímaváltozással, illetve a mindenféle áruk, termékek korlátlan, globális mozgásával a kórokozók száma alighanem tovább fog nőni.

A betegségek megelőzésének a legalapvetőbb módja a kullancs lehető leghamarabbi eltávolítása. A kullancs a vérszívást nem azonnal kezdi meg, és a fertőzés valószínűsége az első órákban minimális.

 

Kullancselhárítási kisokos: Az erdőben, a természetben járva be kell tartanunk bizonyos szabályokat, hogy biztonságban legyünk - ugyanúgy, mint amikor kilépünk az utcára, tisztában kell lennünk a közlekedés alapvető szabályaival.

1) Ne féljünk a kullancsok miatt kimenni a természetbe! Ilyen erővel az utcára sem lenne szabad kilépnünk, hiszen többen halnak és szenvednek maradandó sérülést meg közlekedési balesetben, mint kullancscsípés miatt.

2) Kullancsveszélyes helyen viseljünk zárt ruházatot (elsősorban hosszú nadrág, zárt cipő); a nadrágszárat tűrjük a zokniba. Ha avarban, bokrokban is turkálunk (pl. gombaszedés) a hosszú ujjú ing is fontos.

3) Megfelelő kullancsriasztó szerek is pár órán át segítik távol tartani az élősdiket.

4) Még hazaindulás előtt seperjük le, rázzuk ki a ruházatunkat. Természetjárás után a lehető leghamarabb nézzük át a teljes testfelületet (a hajas fejbőrt is). Lehetőség szerint váltsunk ruhát és zuhanyozzunk le.

5) Az átnézést pár óra után ismételjük meg, különösen ha nem volt módunk ruhát váltani.

6) Ha a bőrbe fúródott kullancsot találunk, azonnal távolítsuk el. Ehhez mindig kéznél van a két körmünk, de használhatunk körömcsipeszt, vékony cérnából készített hurkot, vagy patikában, drogériában olcsón beszerezhető kullancseltávolító eszközöket. Ha a kirántás (nem csavarás, tekerés!) után a kullancs feje bennszakad, nem kell megijednünk. A kórokozók nem a feji részben lakoznak, a bennragadt fej pár nap után kilökődik, minden következmény nélkül. Ha mégis aggódunk, forduljunk orvoshoz.

7) A kullancscsípés helyét 1 hét múlva ellenőrizzük, nincsenek-e gyanús bőrtünetek a környékén.