Epergyöngyike

Epergyöngyike (Muscari botryoides)

Kerti dísznövényként sokan ismerik a gyöngyikéket, de kevesen tudják, hogy hazánkban négy fajuk is él vadon. Közülük egyedül a kékes virágú epergyöngyike védett. A fényben gazdag erdőket, tisztásokat, hegyi és homoki gyepeket kedveli; az ország teljes területén elterjedt. Sajnos az Alföldön egyre ritkább, a Nyírségből is csak néhány állományát ismerjük.

A Sóstói-erdőben még viszonylag gyakori, legalábbis szórványosan az erdő sok részén (kizárólag tölgyesekben) jelen van. Teljes állománya azonban felméréseink alapján vélhetőleg néhány ezer töves nagyságrendű. Általában a szárazabb tölgyesek kiritkult, fényben gazdag foltjaiban, tisztásain, szegélyein találkozhatunk vele, ahol néhány töves csoportokban él. Egy-két foltban akácosokban is megtaláljuk. Ez a szép kis hagymás növény rendszerint áprilisban nyílik. Virágai nem illatosak. Fürtös virágzatában a legfölső csúcsi virágok nem termékenyek, elsősorban a csalogatást szolgálják (kissé szétállók és a napfény hatására szinte világítanak). A „csalivirágok” sokkal feltűnőbb módon jelennek meg a május végén-júniusban nyíló (nem védett) rokon faj, az üstökös gyöngyike esetében, amely szintén él a Sóstói-erdőben.

Szót kell ejtenünk még egy harmadik rokon fajról: a fürtös gyöngyikéről (Muscari racemosum), amely hazánkban sokfelé vadon is él (Nyíregyházán nem, legfeljebb kivadulva), egyes változatait pedig virágoskertekben termesztik. Nagyon hasonlít az epergyöngyikéhez, de virágai lilásabb színűek és illatosak. A leginkább egyértelmű különbség a két faj között, hogy az epergyöngyike levelei csúcsukon csónakszerűen kiszélesednek, míg a fürtös gyöngyike levélcsúcsai kihegyesedők, olykor összecsavartan elfonnyadók.

Az epergyöngyike védett faj!