Sások

Sások (Carex sp.)

A sások és egyéb fűnemű növények a legtöbb ember fantáziáját a legkevésbé sem izgatják. Pedig közöttük is vannak egyedi szépségű, vagy más szempontból különleges fajok.

Legtöbbünk számára a sás szó valamiféle erőteljes, zöld, fűszerű, éles levelű mocsári vagy vízinövényt jelent. Pedig valójában a hazánkban élő mintegy 70 sásfaj között egészen aprók (5 cm) és a legkevésbé sem vízi (hanem éppen a legszárazabb homokpusztákon, meredek sziklafelszíneken) élő, változatos kinézetű növények is vannak. A Sóstói-erdőben mintegy tucatnyi sásfélét ismerünk, nem egy közülük ritkaságnak számít tájegységünkön, a Nyírségben.

A bükkös sás (Carex pilosa) mind közül azért a legérdekesebb, mert mint neve is mutatja, kifejezetten a zárt, hegyvidéki (leginkább bükkös) erdők jellemző faja, alföldi előfordulásai mind különlegességnek számítanak. Hozzánk legközelebb a Zempléni-hegységben, a Beregi-síkon és Bátorligeten él. Hogyan ismerhetjük fel? A bükkös sás fontos jellegzetessége, hogy télen is zöldell.  Sötétzöld levelei sűrű, egynemű szőnyeget alkotnak, kúszó, tarackos gyöktörzseivel szobányi foltokat is beterít. A levelek keresztmetszete jellemzően "M" alakú, levéllemeze alul, felül, és élein is elszórtan szőrös. Az árnyas erdőben a bükkös sás többnyire meddő marad, de ha mégsem, akkor április-május folyamán fejlődik ki virágzata, amely egy végálló porzós, és 2-3 hosszú nyelű termős füzérkéből áll. A bükkös sás előfordulását a Sóstói-erdőben elsőként Bartha Dénes közölte az 1980-as években. Ez a ritka növény akkor és most is csupán egyetlen erdőrészletből ismert (a kisvasút állomásától nem messze), bár itt számos, olykor nagy kiterjedésű telepe is van.

Ugyancsak szórványos faja a tölgyeseknek az erdei sás (Carex sylvatica), mely kisebb telepekben vagy magányos csomókban bukkan fel. A hegy-és dombvidékeken gyakori, az Alföldön viszont ritkaság.

A tájegységünkben és az Alföldön igen ritka, és országszerte sem gyakori sápadt sás (Carex pallescens) az enyhén savanyú (mésztelen) talajú tölgyesek nyitott foltjaiban fordul elő szálanként vagy kisebb csoportban.

A rezgő sás (Carex brizoides) általában ártéri tölgy-kőris ligeterdőkben és általában nedves talajú erdőkben él, ahol vékony, hajlékony szálaival ringatózó szőnyeget képez az aljnövényzetben. A Sóstói-erdőben régi idők maradványaként (mikor még nem süllyedt le ennyire a talajvízszint) néhány erdőrészletben megtaláljuk, de sajnos erősen visszaszorulóban van.

A tavaszi sás (Carex caryophyllea) meglehetősen jelentéktelen külsejű faj, egyúttal meglehetősen ritka is. Az Alföldön csak kevés helyen fordul elő, a nyílt száraz, kisavanyodó talajú tölgyesekben lehet szórványosan megtalálni. A Sóstói-erdőben néhány ponton ismerjük előfordulását.

A filigrán zöldes sás (Carex divulsa) kis csomói szintén a nyitottabb tölgyesekben, szegélyeken, tisztásokon élnek elvegyülve a füvek közé, meglehetősen ritka.

Közeli rokona, a tölgyes sás (Carex leersi) kissé erőteljes csomókat képez. Nevéhez híven a tölgyerdők jellemző növénye, gyakoribb az előbbi fajnál. A szegélyeken néhol egész komoly állományokat képez csomóival.

A korai sás (Carex praecox)  - ez az alacsony növésű, vékony szálú növényke nem kifejezetten erdei faj. Száraz és nedves gyepekben mindenfelé közönséges. A Sóstói-erdőben a szegélyeken, tisztásokon él:

Minden haza sás közül pedig valószínűleg a borzas sás (Carex hirta) a legközönségesebb. Tarackokkal gyorsan terjed, bolygatott száraz és nedves gyepekben is gyakori, gyomnövényként kertünkben is találkozhatunk vele. Az erdőben nem gyakori, de napfényes, zavart helyeken előfordul: